Egyházközségünk története

A budai parókia előzményei

A helyi görögkatolikusokról számszerű adatokat elsőként az 1830-1840 tájékán készült reformkoripolgári összeírások tartalmaznak, melyek 3-4 Pesten élő családról számolnak be. Mindemellett az egyetemi hallgatók között is voltak görögkatolikus vallásúak, mivel ismeretes, hogy az 1840-es évek közepén Vasvári Pál vezetésével összejöttek Húsvét másnapján tropárt énekelni a feltámadás dicséretére.

A századforduló felé közeledve a fővárosi görögkatolikusok száma egyre gyarapodott, meghaladta az 5000 főt. Már a XIX. század utolsó évtizedében megindult a törekvés egy önálló parókia létrehozására, mivel Budapest az eperjesi egyházmegyéhez tartozott, mint Hejőkeresztúr filiája. Az igyekezet eleinte nem járt sikerrel, mert a joghatóságra úgy a munkácsi, mint az eperjesi püspök, sőt az esztergomi érsek is igényt tartott. A századfordulót követően azonban megérett a helyzet az önálló parókia létrehozásához: Vaszary Kolos hercegprímás 1905-ben a Szegényháztéren – ma Rózsák tere – megalapította a görögkatolikus parókiát az esztergomi egyházmegyéhez tartozóan, melynek első parókusa Melles Emil (1857-1932) volt.

Az évek során – mivel a hívek a Rózsák terei templomot anyagiak, vagy az időjárás viszontagságai miatt nehezen tudták megközelíteni – ún. miseközpontok alakultak ki, ahol a liturgikus feladatokat hittanár lelkészek látták el. Ilyen hely volt többek között a budaiak számára a Fő utcai Szent Flórián kápolna is, amit 1920-ban kapott meg a Fővárostól a görögkatolikus egyház.

Körülbelül 15 év telt el a Szent Flórián kápolna átvétele után, amíg a budaiak saját parókiát tudhattak magukénak. Ebből a központból kiindulva látták el azután a helyi papok nemcsak magát a várost de az észak-dunántúli területeket is. Elsőként a csepeli szórvány önállósult 1978-ban. Ezt követően a dél-budai szórvány vált külön 1983-ban. Később az észak budai szórvány is önálló egység lett Esztergom köré szerveződve. Mára lányegében a Budai kerületek képezik (Budafok kivételével) a parókia területét, mely így is nagy kiterjedésű, ezért áldozatokat követel a rítusához ragaszkodó hívőtől. Ezt a nehézséget orvoslandó vasárnaponként a Bartók Béla úti Szent Imre kápolna szolgált alternatív misézőhelyként az elmúlt évtizedekben. A látogatottság csökkenésével azonban néhány éve változtatni kényszerültünk, így jelenleg a békásmegyeri Boldog Özséb plébániatemplomban vannak görögkatolikus liturgiák.

Parókusaink:

Segédlelkészeink:

Puskás Lajos (1936-1949)
Tótin Pál (1949-1991)
Mosolygó Béla (1972-1979)
Szabó Mihály (1977-1979)
Gulybán Tibor (1979-1985)
Dr. Legeza József (1985-2002)
Jaczkó György (1987-1989)
Dr. Mosolygó Péter (2002-2006)
Kiss László (2006-2011)
Szikora Benedek diakónus, majd segédlelkész (2011-2012)
Gánicz László (2012-2015)

Kocsis Tamás (2015-2019)

Czirják János (2019-2022)

Debreczeni András (2022- )

Hitoktatók:

Dr. Kiss Andor (1935-1948)
Dr. Timkó Mihály (1945-1952)

Forrás: Mák Ferenc, A 250 éves Szent Flórián templom, Budapest 2003