A Szent Flórián templom története

1. Az első kápolna

A barokk kor legsúlyosabb természeti és elemi csapása a pestis és a tűzvész volt. A tűzvésszel szembeni patrónus Szent Flórián volt, akinek tiszteletét a XVIII. századi osztrák és német bevándorlók hozták magukkal. A Budát pusztító tűzvészek után szinte mindenütt szobrot állítottak a szent tiszteletére mind a templomokban, mind a köztereken, mégis a Szent Flórián-kultusz legkiemelkedőbb emléke kápolnánk, amit kifejezetten a vértanúnak szenteltek.

A XVIII. században Budán, így a Vízivárosban is nagy építkezések folytak. Ebben az időszakban épült fel a Szent Flórián kápolna is, ami Christ Antal, egy Bajorországból Budára települt pékmester áldozatkészségének köszönhető. Christ Antal 1750-ben kápolna építésére tett ajánlatot a városi tanácsnak a Krawathengassén levő polgári kórháza részére, amit saját költségből kívánt volna fedezni. A szükséges engedélyeket megkapta, így azok birtokában 1750. június 30-án elkezdődhetett az építkezés. A kápolnát 1753. június 4-én, Szent Flórián napján, a főoltárt viszont közel egy évvel később, 1754. április 1-én szentelték fel. Maga az épület szerény küllemű, torony nélküli lehetett, sajnos dokumentum nem maradt fenn róla. Christ Antal tervei között szerepelt az építkezés folytatása, javait végrendeletében - törvényes örökös híján - egyetemesen a Szent Flórián kápolnára hagyta.

2. A második kápolna

Az új építkezés szellemi irányítója Kögl Ádám vízivárosi plébános lett. A tervezés és építés mesterének Nepauer Mátét nyerték meg, akinek nevéhez több akkori és jelentős építkezés fűződik, ami egyben magyarázatot is ad kápolnánk magas színvonalú, művészi kivitelezésére. A szükséges előmunkálatok után 1759-ben kezdték meg az építkezést, ami 1760. november 15-vel tekinthető befejezettnek, de a belső berendezés, a dekoráció kiépítése még tovább folytatódott, s a főoltárkép 1770-es elkészültével és felhelyezésével nyert befejezést. Magát a képet Franz Xaver Wagenschönbécsi mester festette.

Az alapító és adományozó Christ Antal nem érte meg a kápolna elkészültét, 1759. május 16-án meghalt. Kérésére felravatalozása és temetése a félig kész kápolnában történt, a kriptába 1759 május 17-én helyezték örök nyugalomra.

3. Fejlemények a II. világháborúig

A XIX. század közepén egy új toronysisak kialakításának terve merült fel. A régi formájáról csak egy rajz maradt fenn, amit Reischl ácsmester készített 1855-ben, egy felmérés során. A rajz szerint alacsony gúlasisak fedte a tornyot, tetején kereszttel. A sisak megépítésére valószínűleg 1856 tavaszán került sor Kimnach Móric ácsmester, mint kivitelező irányításával, mellyel kialakult a torony mai formája.

Ezt követően azonban megkezdődtek a kápolna viszontagságai. A század második felében a fenntartó, a kórház laktanyává alakult át. A század utolsó részétől a kápolna gazdátlan maradt, megszűnt a kórházkápolna-jelleg. Sőt, a Fő utca szintjét felemelték, s így a kápolna padlószintjét is emelni kellett. Ráadásul, mivel a torony sisakja rézborítású volt, az első világháborúban hadi célokra elrekvirálták a nemesfémet, nagy valószínűséggel lőszerhüvelyt készítettek belőle.

A Főváros 1920-ban átadta a kápolnát a görögkatolikus egyháznak. Nem szorosan ezzel összefüggésben, inkább a századelő barokkellenes hangulatának köszönhetően a templom addigi ízig-vérig barokk berendezését jelentősen átalakították. A szobrászati díszeket teljesen eltávolították, a Szent József mellékoltárral és az orgonával együtt. Szinte csak a főoltár és a szószék maradt meg. Az eltávolítások után a tárgyak kis része végleg eltűnt, nagyobb hányada azonban a budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában ma is fellelhető.

A kápolnát 1924-ben restaurálták. Ekkor készült Tury Gyula „Szentháromság” oromképe a főoltárhoz. A falfestésnél három periódus különböztethető meg. Az első a XIX. sz. végén születhetett, a második Lohr Ferenc nevéhez fűződik. Ami a mai napig is látható, azt Medveczky Jenő készítette. Új harangot csak 1927-ben kapott a templom.

A Fő utca terepszintjének már említett 93 cm-es feltöltése, ami miatt a kaput is feljebb emelték, valamint a templom padlózatának 75 cm-es megemelése szükségessé tették az egész templom megemelését. A felmérés és felemelés tervei Fridrich Lajos alosztályvezető, Borsos László építészmérnök és Balogh György mérnök urak közreműködésével készültek el. A templomot az első lépésben 1936 novemberétől vasgerenda koszorúval fogták alá, majd a koszorúba emelő gépeket szereltek, s ezek után a falakat átvágták. A második lépésre a következő év februárjában került sor, amikor is február 8-tól tizenegy munkanap alatt, állandó napi aláfalazással az épületet 140 cm-rel felemelték.

Szeretettel ajánljuk mindenki figyelmébe a mellékelt linken Templomunk felmeléséről készített 1937-es Fimhíradó részletet: https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=2203

E munkálatok elvégzése után következett az épület teljes külső és belső helyreállítása. A külső Borsos László, a belső Wälder Gyula vezetésével történt, ez utóbbi neobarokk stukkókkal díszítette a boltozatokat. Medveczky Jenő a keretekbe ekkor festette a „római iskola” stílusában készült faliképeket. Érdekesség, hogy a főképek mellékalakjai között a felújítás elősegítőinek arcképei is megtalálhatóak. Az egyiken Farkas Ákos tanácsnok, Balogh Bálint esperes plébános, Vaszkó Endre, az egyházközség világi elnöke, a másikon pedig Terbócz Imre székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tag és Fridrich Lajos műszaki tanácsos, a felemelés mérnöke látható. A bútorzat, az új neobarokk berendezési tárgyak - padok, gyóntatószékek, előkészületi oltár, imazsámolyok - tervezése Brestyánszky Tibor építész nevéhez fűződik, ő váltotta fel Wäldert a restaurálás vezetői posztján.

4. A templom építéstörténete napjainkig

A II. világháború nem hagyott nyomot az épületen, kisebb külső sérülései voltak , illetve a főhomlokzat Szt. Balázs szobra szorult restaurálásra. Időközben a sekrestye bővítése merült fel hittanterem létesítése céljából, de ezt csak hosszas huzavona után engedélyezte az építési hatóság. A sekrestye három méterrel történő meghosszabbítása, tetejének megemelése 1986-1987-ben valósult meg, összekötve később a templomkülső 1989-90-es renoválásával, az új tetőszerkezet és fedés készítésével. Ezt követően került sor 1992-ben a villamoshálózat kicserélésére és a fűtés korszerűsítésére. Az idő vasfoga a 30-as évek végére teljesen megújult belső festést és faliképeket is kikezdte, így a restaurálás 1993-ban elengedhetetlenné vált. A szentélyt 1994-ben, a templomhajó padlózatát 1995-ben rakták le kelheimi kővel. Említésre méltó még az oltár 1997-es restaurálása is, ami a tabernákulum aranyozásának-festésének felújítását és magának az oltárasztalnak márványlappal való lefedését jelentette, egyetemben azzal, hogy az oltárt körbejárhatóvá tették, igazodva ezzel a bizánci liturgikus tér igényeihez. Ez utóbbi szempont újabb lépéseket eredményezett a templombelső restaurálásában, kialakításában. 2003-ban elkészült az a két mobil ikontartó, melyek az ikonosztázion funkcióját hivatottak jelezni. A képtartók faváza Madarassy Walter munkája, aki a restaurátori munkálatokat is irányította, az állványokban található négy festményt (Aranyszájú Szent János, Nagy Szent Bazil, Istenszülő, Üdvözítő Krisztus) pedig Somogyi Soma László készítette további két képpel együtt, melyek a főangyalokat (Mihály, Gábor) ábrázolják a főoltár retablójának két oldalán. 2005-ben restaurálás után megváltozott a Szent Miklós-oltár funkciója: az oltárasztal kiiktatása után a püspöki trón nyert elhelyezést az oltárépítmény előterében. Napjainkban pedig a templomhajó táblaképeinek cseréje történt meg. A Medveczky Jenő festette szentek képmásait egyházközségünk bizánci rítusához jobban igazodó kompozíciók váltották fel a feltámadás gondolatköréből merítve témájukat. A festményeket (Úrszínváltozás, Lázár feltámasztása, Pokolra szállás, Istenszülő elszenderülése, Kenethozó asszonyok, Emmauszi tanítványok) Medveczky Miklós készíti. A szentély szép színfoltja a halotti lepel a fölötte található ereklyetartó fülkével együtt, melyek Fabók Balázs okleveles restaurátor munkái. Az ő közreműködésével fejeződött be templomunk teljes megújulása 2006-ban az előkészületi asztal restaurálásával.